A prosztata időskori betegségei

Idősebb korban a férfiak is több betegségre hajlamosak, mint fiatalon. Ezek közé tartoznak a prosztata megbetegedései, amelyekre szerencsére van gyógymód:különösen, ha idejében felfedezik őket.
Egy fontos szerv…
A prosztata magyarul dülmirigy a férfiak húgyhólyagja alatt elhelyezkedő, gesztenye méretű és alakú járulékos nemi mirigy, amelyeken keresztül halad a húgycső. Az általa termelt váladék az ondóhólyagok váladékával keveredve képezi az ondófolyadékot, a spermát, amely a magömlés során a húgycsövön keresztül ürül. Az ondófolyadék a hímivarsejtek számára biztosít megfelelő közeget azok továbbítását és mozgékonyságát segíti elő, ezért a megfelelő nemi működéshez, a nemzőképességhez nélkülözhetetlen. A prosztata mirigyállományból, kötőszöveti állományból és simaizomszövetből áll. Súlya újszülöttekben 1-2 gramm, ez a serdülőkor végére 18-20 gramm lesz.

Gyakori: a prosztata-megnagyobbodás
A férfiak többségénél 40 éves kor után újabb prosztata növekedésiszakasz kezdődik, ezt nevezzük jóindulatú prosztata megnagyobbodásnak vagy orvosi nevén benignus prostata hyperplasiának, az orvosi szaknyelvben rövidítve BPH-nak. A prosztata megnagyobbodása miatt vizelési panaszok jelentkezhetnek, gyakran akadályozottá válik a vizelet kiürítése a hólyagból.Az 50 év feletti férfiaknál több mint 50%-nál, 80éves kor felett pedig már 90%-nál okoz panaszt. Mi okozza a problémát? A megnagyobbodott prosztata nyomást gyakorol a hólyagra és a húgycsőre,fokozódik a simaizomsejtek tónusa a hólyagnyakban, a húgycsőben és a prosztatában. A prosztata megnagyobbodás kezdeti időszakában még nem okoz feltétlenül panaszokat, később azonban a betegek vizelése nehézzé válik préseléssel indított, a vizeletsugár gyenge. A betegek nappal gyakran, majd éjszaka is egyre sűrűbben ürítnek vizeletet. A vizelési inger sürgető,viszont a hólyag kiürítése nem tökéletes. A vizeletsugárra jellemző hogy elakad, majd újra indul. A betegek vizeletüket nehezen tudják visszatartani a heves parancsoló ingerek miatt. A prosztata jóindulatú megnagyobbodása lehet ártalmatlan betegség, de lehetnek igen súlyos következményei is! A tünetekből önmagában ezt nem lehet megállapítani, urológia szakvizsgálatra van szükség. A betegek kis hányadánál fordul elő az, hogy a prosztata megnagyobbodása ellenére semmiféle panasz vagy következmény nem jelentkezik. A betegség a kor előrehaladtával az esetek többségében rosszabbodik, a tünetek súlyosbodnak. A vizelés az egyre gyakoribbá és nehezebbé válik, a hólyag izomzata jobban erőlködik. Az elégtelen vizeletürítés miatt vizelet marad a hólyagban,ami elősegíti ahúgyúti fertőzések kialakulását. A fertőződés és a visszamaradó vizelet miatt a hólyagban kőképződés indulhat meg. A hólyag a nehezített ürülés,a fertőződés, a gennyes vizelet és a kőképződés miatt károsodik.Ahólyagürülési zavar következtében a vesék által termelt vizelet sem tud akadálytalanul a hólyagba jutni, ezért a vesék üregrendszerében pangás léphet fel, a folyamat vesekárosodáshoz vezethet. A betegség előrehaladása egyeseknél olyan lassú lefolyású, hogy figyelmeztető tünetek nélkül, alattomosanvezethet hólyagkárosodáshoz, a veseműködés romlásához, akár veseelégtelenséghez is. Későn felismert, kezeletlen, súlyos esetekben előfordulhat, hogy a hólyag és a vesekárosodás olyan mértékű, hogy sem gyógyszerrel, sem műtéttel nem lehet már segíteni, állandó katéter viselése, művese kezelés szükséges.

A vizelési panaszokra vonatkozó kérdőív az International Prostate Symptom Score (IPSS). El kell végezni az első vizsgálat alkalmával, a kezelés ideje alatt és utána is a terápia hatékonyságának lemérésére. A vizelési panaszokhoz társuló életminőség kérdés(LQ) elsősorban a kezelés elkezdésének időpontjához, illetve a kezelés típusának megváltoztatásához nyújt segítséget. 
A vizelet áramlás mérésére szolgál az uroflowmetria, amellyel a húgycsövet időegység alatt elhagyó vizeletmennyiséget (ml/sec) mérjük. A vizsgálat során mérjük a kivizelt mennyiséget a maximális és átlagos távozási rátát, a vizelés időtartamát. Paraméterei közül mértékadó a maximális vizeletáramlás (Qmax) amelynek normál értéke férfiaknál 15-25 ml/sec, nőknél 20-30 ml/sec.
A vizsgálat után hasi ultrahangvizsgálattal mérjük a visszamaradó vizeletmennyiséget (reziduum).
Az Európai Urológus Társaság úgy akarta kifejezni a prosztata fontosságát, hogy szeptember 14-ét prosztatanappá nyilvánította első ízben 2005-ben.

A német BUNTE magazin szerint “ a magára valamit is adó férfi nem csak jól öltözik, jó arcszeszt használ, hanem minden évben elmegy urológushoz is”.

Kezelhető!
A kezelésre alapvetően gyógyszeres és műtéti kezelési módok állnak rendelkezésre, ezek mellett számos ún. alternatív kezelési mód ismert. A kezelési módmeghatározása egyénre szabottan történik.  Ha a szomszédnak a reklámból ismert készítmény segített, nem biztos, hogy egy másik páciensnek is az a javasolt, még ha panaszaik és a tüneteik „ugyanazok” is. Előfordulhat,hogy a rendszeres ellenőrzés elegendő. Ha kezelésre van szükség, akkor elsősorban gyógyszeres, esetleg alternatív kezelést vagy műtétet javasol.

• Milyen gyógyszeres kezelési lehetőségek vannak?  A növényi eredetű hatóanyagokat tartalmazó gyógyhatású készítmények mellett jelenleg két fő gyógyszercsoportot alkalmazunk: az első csoportba tartoznak a prosztata simaizomzatát ellazító gyógyszerek. Ilyen készítmények az ún. alfa-receptor-blokkolók, amelyek viszonylag gyorsan javítják a vizeletkiáramlást és enyhítik a vizelési panaszokat.  A második csoportot a prosztata nagyságát csökkentő készítmények alkotják. Ide tartoznak az 5-alfa-reduktáz enzimgátlók. Tartós kezelés            hatására fokozatosan csökken a prosztata mérete, az áthaladó húgycsőszakaszra gyakorolt nyomás. Ennek következtében javul a vizelési képesség, csökkennek a panaszok. A gyógyszerek kombinálhatók is a jobb eredményesség érdekében.
• Az alternatív kezelési lehetőségek körébe tartoznak a hőkezelési eljárások, mikrohullámú kezelések, a ballonos tágítások, ultrahangkezelések.
• A műtétek közül leggyakrabban végzett a húgycsövön keresztül végzett kimetszés (latinul: aprosztata transurethralis rezekciója=TURp), amikor a megnagyobbodott részt apró szeletek formájában távolítják el.A húgycsövön keresztül lézerkezelés is alkalmazható. Az ilyen műtét előnye,hogy nem fenyeget vérzés, vérveszteség, a szövődmények aránya sokkal alacsonyabb. Ha jelentősen nagyobb a prosztata, akkor inkább nyílt műtéttel, alhasi metszésből a hólyag megnyitásával egyben távolítják el a megnagyobbodott részt.

Ritkább: prosztatarák
Az idősödő férfit veszélyeztető másik fontos betegség a prosztatarák. A mirigyállomány hámsejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganatos megbetegedést, szövetszaporulatot nevezzük prosztataráknak. Mint minden rosszindulatú daganatra,erre is jellemző a folyamatos növekedés, a környező szervekre való átterjedés, a vérzésre való hajlam és a távoli szervekbe történő áttétképzés. A prosztatarák csak igen ritkán jelentkezik az 50.életév előtt, a felismert megbetegedések több mint 80%-a 65 évesnél idősebb férfiaknál fordult elő. A betegek száma növekvő tendenciát mutat, mivel az átlagéletkor emelkedése miatt megnő a betegség kialakulásának lehetősége. A betegségre az életkor mellett hajlamosító tényező családi előfordulás: a közvetlen hozzátartozóknál (apa, testvér, nagybácsi) jelentkező betegség figyelmeztető és szűrésre ösztönző. Érdekességként említhető, hogy világviszonylatban a prosztatarák előfordulási aránya az afroamerikai férfiak körében a legmagasabb, ami genetikai, öröklött és környezeti tényezők együttes szerepére utal.
Fontos a szűrés!
A prosztatarák kialakulásának kezdeti stádiumában nem okoz olyan jellegzetes tüneteket, amelyek felhívnák a páciens figyelmét a veszélyre, ezért a prosztatarák korai felismerése csak tünet- és panaszmentes betegek a szűrővizsgálat lehetséges! Általánosan elmondható a rákos megbetegedések, és így ennek esetében is, hogy a korai felismerés és kezelés megnöveli a gyógyulás esélyét. A prosztatarák gyakran igen lassú növekedést mutat, azt is szoktuk mondani, hogy biológiai viselkedése igen változó. Ha a betegség kifejlődése időskorban kezdődik meg, a hatás gyakran minimális. Valójában sok idős prosztatarákos beteg halálának nem a prosztatarák az oka! Fiatalabb korban jelentkező betegség esetében valószínűbb a betegség súlyosbodása és halálos kimenetele.

A PSA (Prosztata Specifikus Antigén) rutin szűrővizsgálatnak számít az 50 év feletti panaszmentes férfi populációban és panasz esetén pedig elvégzendő. Ezt az 1971-ben felfedezett fehérjét csak a prosztata-acinusok és a kivezető csövek epithelsejtjei termelik, azért prosztata specifikus, de nem rák specifikus, tehát a prosztatagyulladás és jóindulatú prosztata megnagyobbodás esetén is emelkedett lehet. A magas összes PSA és az alacsony szabad PSA nagyon jellegzetes prosztatarákra. A PSAD a szérum teljes PSA és a prosztata tömegének hányadosa. Másik támaszkodási pont a teljes PSA és a szabad PSA aránya.
Fontos hangsúlyozni, hogy PSA vizsgálat nem helyettesíti a Rectalis Digitális Vizsgálatot (RDV), amely a prosztata végbélen keresztüli vizsgálatát jelenti és a kettőt együttesen kell alkalmazni kiegészítve vizeletvizsgálattal és ultrahangvizsgálattal.

Kezelhető!

• A prosztatára lokalizált, (tehát a szerv határain nem túlterjedő, távoli szerv vagy nyirokcsomó áttétet nem adó) prosztatatrák leghatékonyabb kezelése a prosztata teljes eltávolítása, vagy orvosi nevén a radikális prosztatektómia. A műtét során a prosztatát a mögötte elhelyezkedő ondóhólyagokkal és a húgycső kezdeti szakaszával együtt eltávolítják, majd a hólyagot egyesítik a húgycső megmaradó részével. A műtéttel a beteg daganatmentessé tehető, a betegség, a prosztatarák meggyógyítható. A műtét után sajnos jelentkezhetnek az életminőséget rontó késői szövődmények.Merevedési zavart, impotenciát okoz a prosztata körüli idegek sérülése,akaratlan vizeletcsepegés léphet fel a záróizom meggyengülése miatt. A hólyagnyak és a húgycső egyeztetése helyén hegesedés miatt húgycsőszűkület is kialakulhat,ami vizeletürítési nehézségeket okozhat, és a műtétet tehet szükségessé.
• A sugárkezelés szintén a prosztatarák egyik kezelési lehetősége, amely a daganatos sejtek pusztulását okozza, és így a mai tudásunk szerint a betegség meggyógyítható.
• A külső besugárzás mellett újabban a prosztatasugárzó izotópmagokkal történő tűzdelése terjedt el. A radioaktív magokból folyamatos és közeli sugárzás éri a daganatot, és így a kezelés kevesebb szövődménnyel jár.
• Az áttétes prosztatarák kezelésének legelterjedtebb módja a hormonmegvonásos ún. antiandrogén kezelés. A kezelés eredményessége azon alapul, hogy a prosztatarák sejtjei tesztoszteron-függőek, ezért a hormonhiány hatására a daganatsejtek elpusztulnak. A hormontermelés leállításának egyik lehetséges módja a hereszövet sebészeti eltávolítása. Gyógyszerek segítségével műtét nélkül is leállítható a hormontermelés. A kezelés során havonta adott injekciókkal az agyalapi mirigyre hatva gátolják meg a herékben a nemi hormon termelődését. Az injekciós kezelés kiegészítéseképpen tabletták állandó szedésére is van szükség, amelyek pl. a mellékvesék által termelt férfi nemi hormonok prosztatasejtekre való hatását gátolják meg.
• Amennyiben a hormonkezelés hatástalan, citosztatikumok (sejtmérgek) használatával lehet a kezelést folytatni. Ezt nevezzük kemoterápiának.

Okkeresés              
A prosztata megnagyobbodás és a prosztatarák kialakulásának pontos okát nem ismerjük. A szexuális aktivitás nincs hatással a betegségek kialakulására: épp úgy érinti a szexuálisan aktív és a nemi élettől tartózkodó férfiakat is. Miért indul növekedésnek egy testrésze a férfinak, amikor idős korban inkább a szervek sorvadása, működésük gyengülése jelentkezik? Ismert, hogy a férfi nemi hormonok, tesztoszteron nélkül nem alakul ki prosztata megnagyobbodás, és ismert a prosztatarák hormonfüggősége is. Az életkorral a hormonszintek azonban csökkennek, ahogy ezt már említettük. Miért növekszik a prosztata az idősödéssel miközben a tesztoszteronszint az életkor előre haladtával csökken?  A tesztoszteronpótló kezelés vajon nem fogja növelni a prosztata nagyságát és így fokozni a vizelési panaszokat? Nem okoz prosztatarákot a külsőleg bevitt tesztoszteron? Prosztatarák gyógyulása után adható-e biztonsággal hormonkezelés?
Kockázatos-e a tesztoszteronpótlás?
Mikor nem adható tesztoszteronkezelés? Az életkor önmagában nem ellenjavallt, nem javasolt azonban, ha sűrű a páciens vére, túlzottan magas a vörösvértestek aránya, súlyos szívelégtelenség esetén vagy férfi mellrák eseteiben. Bashin és munkatársai, 2005-ben megjelent közleményükben arról számoltak be, hogy idős emberekben az emelkedő dózisú tesztoszteronpótlással nem emelkedett a prosztata specifikus antigén (rövidítve PSA) értéke, amely a prosztatarák gyanúját felvető jelzőanyag a vérben. Zitzmann és munkacsoportja szerint a több éves injekciós hormonpótló kezelés mellett, több mint négyéves átlagos követési idő után nem tapasztalták a prosztata jelentős növekedését betegeiknél. Haider és munkatársai 2009-ben megjelent közleményében 17 férfi kezeléséről számoltak be, és azt találták, hogy tesztoszteron kezelés mellett a vizelési panaszok nem fokozódtak, a vizelés utáni visszamaradó vizeletmennyiség nem növekedett.Calof és munkatársai a legmagasabb szintű nemzetközi vizsgálatok eredményeit összesítve ún. metaanalízist végezve aközépkorú idős betegeknél hosszútávú hormonkezelés esetén sem volt gyakoribb a prosztatarák. A kontrollcsoporttal összevetve nem volt lényeges különbség, tehát a hormonkezelés hatására nem alakult ki gyakrabban a betegség. Mai tudásunk és rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján megállapítható,hogy a mai korszerű és biztonságos tesztoszteronpótlás nem növeli a prosztata térfogatát, nem fokozza, vagy súlyosbítja a vizelési panaszokat.Rendkívül fontos megállapítás az is, hogy nem növeli a prosztatarák kialakulásának kockázatát, és nem okoz prosztatarákot, mint azt eddig általánosságban gondolta páciens és orvos egyaránt.